Mivel nemrégiben sikerült megszereznem a jogosítványomat, gondoltam leírom a tapasztalataimat ezzel kapcsolatban. Amikor belevágtam ebbe az egészbe, rengeteg oldalt átböngésztem, hátha találok olyan weblapot ahol részletesebben leírják a tapasztalataikat és egy kicsit meg is nyugtatnak.. merthogy nagyon paráztam :D De nem sok ilyet találtam, maximum olyat ahol pár szóban elmondtak 1-1 dolgot.
 A többit a bővebben-re kattintva tudod elolvasni!

  Már évek óta szerettem volna megszerezni a jogosítványt (még úgyis, hogy nincs autóm és valószínűleg egy ideig nem is lesz), de mivel nyuszi vagyok, így sose szántam rá magam.. Végül tavaly nyáron a testvérem eldöntötte, hogy robogóra szeretne jogosítványt és beiratkozott elsősegély tanfolyamra. Na hát nekem se kellett több, gondoltam itt a jó alkalom, megyek vele! Nekem ez rengeteg erőt adott, mert tudtam, hogy lesz legalább egy ember akit ismerek, így tudom tanácsolni, hogy kezdj bele az egészbe egy barátoddal, rokonoddal. Maga a tanfolyam talán 4 napos volt, minden nap délután tartották és 2-3 órát tartottak egy nap. Pár száz forintért kaptunk kölcsön könyvet (ezt a pénzt tanfolyam végén vissza kaptuk), ebből és jegyzetekből tanultunk. Mivel a tanfolyamokon ki kell menni és mindenki szeme láttára újraéleszteni egy bábut, illetve egymáson gyakorolni a stabil oldalfekvést, így azt tudom tanácsolni, hogy aki szégyenlős úgy öltözzön fel, hogy ott bizony fentrengeni kell a földön .. stb. Pontosan már nem emlékszek arra, hogy mennyibe került a tanfolyam, de olyan 17 ezer körül lehetett vizsgával együtt. Maga a vizsga nem volt vészes, két pakliból kellett húznunk amiken 1-1 szituáció volt. Először vagy egy újraélesztést vagy egy stabil oldalfekvést kellett bemutatni, utána válaszolni a kérdésekre. Nagyon könnyű volt, tényleg kár izgulni miatta!
 Mivel dolgozok, így nekem nem hiányzott, hogy munka után még tanfolyamra is menjek, így az elméleti vizsgára e-learninggel készültem. Ez olyan 20 ezer forint volt (a vizsga 4 és 5 ezer között). Miután befizettem kaptam egy emailt amiben benne volt hogyan tudok belépni az e-titánba. Ez úgy nézett ki, hogy volt pár nagyobb lecke, ezeken belül pedig kisebbek. Minden lecke végén volt egy teszt ha jól emlékszek és csak akkor mehettél tovább, ha bizonyos százalékot elértél. Ha végig mentél az összes leckén, utána volt lehetőség további feladatok kitöltésére gyakorlás képpen. Én ezeket rengetegszer megcsináltam, ennek köszönhettem, hogy átmentem a vizsgán elsőre. Miután eleget gyakoroltam, bementem a suli irodájába időpontot kérni vizsgára (ez egy másik városban volt). Vizsgán külön gépekhez ültettek és ki kellett töltenünk egy olyan feladatsort amely az e-learningben is benne volt. Én egy pontot veszítettem, elsőnek mentem ki a teremből. Remegett kezem, lábam :D
  Miután meg lett a vizsga, bementem az iskolába ahol több oktató nevét és telefonszámát is megkaptam. Remegve hívtam fel az első oktatót aki azt mondta, hogy tele van, de ha tudok várni pár hetet, remélhetőleg lesz hely. Így is történt, körülbelől 3-4 hét múlva hívott, hogy akkor mehetünk az első órára. Mivel azelőtt még soha nem vezettem, a bemutatkozást követően beültem az anyósülésre és elmentünk egy kihalt parkolóba. Ott az alapokkal kezdtünk, megtanultam beindítani az autót, használni a pedálokat, a kormányfogást is elsajátítottam..stb. Talán a 3. vagy 4. órán mentünk először forgalomba, de akkor is még csak egy kihaltabb helyen. Talán apukámtól örököltem (mivel ő nagyon jó sofőr), de elég hamar ráéreztem a dologra. Ettől függetlenül csináltam persze hibákat, párszor lefulladtam, átmentem a szemben lévő sávba és még sorolhatnám. Tehát nem kell megijedni, senkinek se megy egyből.

Minden egyes órával egyre nagyobb forgalomba mentünk és igen: nehéz volt. Nehéz volt figyelni a többiekre, a sebességhatárokra, a táblákra. Voltak borzasztó órák, amikor úgy éreztem, hogy soha többé nem akarok autóba ülni mert ez nekem nem megy, és mikor hazaértem órákig sírtam. Aztán voltak olyan órák amikor annyira jó voltam, hogy még az oktató is elismerte, hogy ezt ő se tudta volna szebben csinálni. Amit javasolni tudok, hogy NE adjátok fel. Még ha egyhuzamban 5 olyan óra is van ami nem megy, a 6. menni fog! Nekem az Y-megfordulás és az egy ívű megfordulás nagyon könnyű volt. Azokat szerettem. A parkolás is ment, csak a hely kiválasztása nem .. de az tényleg nagyon nem :D Bár azért hozzá tenném, hogy szerintem az oktató kicsit eltúlozta a pontosságot.. és azt is megjegyezném, hogy élesben úgyse fogsz tökéletes parkolóhelyet keresgélni. Ha beférsz, beállsz. De amíg meg nincs a jogsi, sajnos válogatnod kell ami elég nehéz ha nincs szemmértéked (lásd: én :D). A váltás se túl nehéz, nekem az egyből ment (de persze az órák alatt voltak hibáim). Én olyan 15-16 órát vettem pluszba, ami szerintem kellett, mert adott egyfajta önbizalmat. (Azért azt hozzá tenném, hogy nagyon ideges típus vagyok így minden óra előtt rohangáltam wc-re mert ment a hasam és alig vártam, hogy vége legyen az egésznek, mert számomra már nyűg volt a javából :D) Nekem még az segített, hogy a vizsga előtti hetekben google térképen számtalanszor végig mentem az útvonalakon és memorizáltam, hogy merre mire kell figyelnem. (a jobbkezes utcákat előszeretettel felejtettem el) A parkolást nem tudtam ugye gyakorolni csak fejben, így megkértem az oktatómat, hogy a vizsga előtti utolsó óráinkban azokat gyakoroljuk többségben.
 Mondanom se kell, a vizsga előtti pár napban folyton rohangáltam wc-re :D Nem lehetett hozzám szólni mert mindenkit elküldtem melegebb éghajlatra és alig ettem. A vizsga napján ami nekem rengeteget segített, hogy ameddig csak lehetett, nem gondoltam rá. Inkább arra figyeltem,hogy most fogat mosok, felöltözök, megcsinálom a sminkem..stb. Persze nagyon feszült voltam és ha valaki hozzám szólt csak tő mondatokban válaszolgattam, de legalább nem fostam össze magam :D Szintén sokat segített, hogy az oktatóm jófej volt és felajánlotta, hogy délelőtt vezethetek egy órát, ahol gyakoroltuk még azokat amiket szerettem volna. A vizsga előtt közvetlenül is vezettem egy 20 percet. Ezek nagyon jó figyelemelterelők voltak. Mikor odaértünk a vizsga helyszínére, már tök ideg voltam. Könnyes volt a szemem, egyik lábamról a másikra ugráltam és azon kattogtam, hogy kb a legnagyobb forgalomban fogok vizsgázni.. Egy gondolat nyugtatott, hogy én voltam az utolsó, ezért reménykedtem, hogy a vizsgáztató menne már haza így gyorsan végigzongorázzuk az egészet.

 Miután megjött a vizsgáztató és bemutatkoztunk, lecsekkolta a papírjaimat..stb., ő beült hátra én pedig megcsináltam az elindulás előtti ellenőrzést. Miután végeztem, elmondta amit el kellett mondania, húztam tételt, parkolást és elindultunk. Szerencsére egész jó kis útvonalat kaptam, DE rettentően izgultam, kapkodtam és a meleg miatt folyt rólam a víz.. Parkolásnál először túl kicsi helyet választottam, mondtam is, hogy inkább keresek másikat (itt leoltott a vizsgáztató, hogy jó lett volna a hely ha normálisan állok be :'D). A másik hely meg baromi nagy volt. Ott már el is ástam a dolgot, nyúltam az övért, hogy akkor helycsere, de a vizsgáztató morgott egy kicsit és mondta, hogy folytassam. Dobogó szívvel mentem tovább és megcsináltam az Y megfordulást és igyekeztem nem engedni a megkönnyebbülésnek, hogy túl vagyok a parkoláson és a megforduláson, nehogy emiatt hibázzak. Autókáztunk még egy kicsit, minden idegszálammal figyeltem az embereket, autókat, táblákat.. Nem tudom meddig mehettünk, de szerintem hamarabb végeztünk jóval mert nem mentünk végig az útvonalon. Visszaértünk, jó bénán leparkoltam és közölte velem a vizsgáztató, hogy szarul választottam parkolóhelyet, de minden más jó volt, átmentem.
 Remegtem mint a nyárfalevél, igyekeztem nem sírni, nem nevetni.. de annyira megkönnyebbültem, hogy az valami hihetetlen :D
 Összesen olyan 210 ezerbe került az egész (elsősegély, tanfolyamok, vizsgák..) és majdnem egy évembe telt, de ez azért tartott nekem sokáig mert féltem, és sokáig halogattam pl. a vizsgára menést, oktató választást..stb, illetve hetente csak 2 órákat vettem, de volt amikor kihagytam egy-egy hetet betegség miatt. Szóval gyorsabban is meg lehet csinálni :D A pénztárcámat eléggé megviselte, főleg az utolsó hónap amikor alapból ki kellett fizetnem a kb 35 ezret amit minden hónapban kifizettem az órákért, plusz mellette a vizsgadíjat is ami 11 ezer volt, de megérte.

A lényeg: ne adjátok fel! Tud nagyon kemény lenni, megviselheti az idegeidet és fárasztó, de megéri a pillanat amikor átmész és érzed ahogy minden feszültség kiszáll belőled. :) A vizsga is olyan, hogy nem csak rajtad múlik a dolog, szóval ne keseredj el ha elsőre nem megy! Gyakorolj még és a kemény munkának meg lesz az eredménye! :)

Ha esetleg van valamilyen kérdésetek tegyétek fel és ha tudok, válaszolok!