Ennél jobb napokat! Ma elmentem iskolába mint egy jó kislány, végigültem a kibebaszott unalmas ünnepséget és még csak nem is pofáztam közbe..még is megszívtam. Második óra után elmentem wc-re mert rosszul voltam. Elkapott a hányinger de szerencsére épp akkor jött ki valaki a wc-ből így be tudtam menekülni. Épphogycsak magamra basztam az ajtót amikor szédülni kezdtem. Szabályosan folyt rólam a víz, remegtem mint a kocsonya és kettőt láttam mindenből. Ez a szokásos kis rituálém mielőtt elájulok. Így hát, hogy megelőzzem a bajt, leguggoltam és nekitámaszkodva az ajtónak fohászkodtam, hogy múljon el. Hát ez nem segített ezért le kellett kuporodnom a szutykos, húgyos, saras csempére. Kb tíz percig fetrengtem ott, közben szerencsére alig kopogtak be egy páran mert erőm az alig volt válaszolni.. Végül úgy negyed óra elteltével a barátnőm megtalált és kirángatott a budiból. Azóta már rendbe jöttem, de azt hiszem ideje mostmár kivizsgáltatni magamat, mert nem ez volt az első alkalom.

Saga

U.i.: Ennek a cicás animációnak semmi köze nincs a bejegyzéshez...de annyira cuki.T-T

Most a 'Theory of everything' című filmről hoztam egy rövid kritikát. Kezdeném azzal, hogy a film összességében jó, bár én az egyszer nézhető kategóriába sorolnám. Ez pedig azért van, mivel a film legnagyobb része inkább egy szerelmi dráma. Nem Steven Hawking teóriájáról szól, hanem, hogy hogyan jött össze a feleségével, hogy miken mentek keresztül, a gyerekeikről..stb. Ez persze magában nem rossz film, de akkor adták volna azt a címet neki, hogy Steven Hawking élete vagy története, ne pedig olyan címet ami azt sejteti, hogy teli van a film tudománnyal. Persze azért volt benne olyan kevés fizika, tudomány hogy a mai buta emberek is megértsék (tisztelet a kivételnek).
Szóval ez a rész volt az ami nem tetszett. Másfelől viszont, a színészek zseniálisak voltak! Eddie Redmayne például hihetetlenül jól alakította Steven karakterét, ahogy Felicity Jones is a szerelmes bölcsész  lányt, kitartó feleséget és anyát, Janet. 
Nagyon tetszett ahogy bemutatták Steven vívódását, ahogy fokozatosan elveszítette a testét és ahogy Jane minden áron életben tartotta.
Csodálatra méltó nem csak Steven tudása, de az a hatalmas kitartás is ami benne van. Hiszen mindössze két évet jósoltak neki huszonegy éves kora körül, s bár mozogni, beszélni nem képes, most 73 éves és még mindig tart előadásokat azzal a géppel ami segít neki a kommunikációban. 
Tehát egyszer mindenképpen meg kell nézni, ha másért nem, hát Steven kitartásáért és a zseniális színészekért!

Saga

Elképesztő hogy mennyire idióta emberek léteznek a világon...komolyan azt hiszem, hogy kezd a világ visszafejlődni.
Ma ahogy mentem haza biciklivel, három IQ-fighterrel találkoztam. Az első már rögtön megtalált ahogy kitettem a lábam az iskola kapuján. Felültem a biciklire és elindultam, de két "lépés" után egy tizenkét-három évesekből álló csoport belépett elém a bicikliútra úgy, hogy EGYIKÜK kicsi agyában se fordult meg az, hogy esetleg hátra kellene nézni, nem jön-e valaki. A vicc az, hogy ehhez ész se kell, csak egy minimális életösztön.
A másodikkal azután találkoztam, hogy betértem egy boltba. Az útnál szépen megálltam a zebra előtt és vártam, hogy elmenjen előttem egy biciklis. A srác rendes volt, így intett, hogy menjek. Leléptem a zebrára, erre a kocsis, aki amint meglátta, hogy a zebrára léptem begyorsított, látom, hogy rázza a fejét és és ilyen 'oh istenem most meg kellett állnom két másodpercre' fejet vág. Hát tudod mit? A kurva anyádat! Azt hiszem kettőnk közül te vagy az aki a kibaszott seggét a meleg kocsiban pihenteti, én meg a másik akinek a segge az üléshez fagyott és még negyed óra mire hazaér.
A harmadik eset már a házunkhoz közel történt. Egy csendesebb helyen mentem ahol egy hosszú járda per biciklis út van leágazásokkal. Az egyik ilyen leágazáson jutok haza. Előttem egy család sétált -anya, nagyi meg két kölök- és pont azon az ágazáson fordultak le ahol én is...és megálltak a vékonyka út közepén (!!) arról beszélgetni, hogy a gyerek melyik fára másszon fel (!!) és mikor meglátták hogy jövök, valamelyik szólt, hogy biciklis, de nem ám, hogy leléptek volna az útról hogy ne kelljen a saras kátyús földön mennem, neeeem, kb két centit arrébb mozdultak nehogy földre kelljen lépniük...a biciklim meg nyekkenve zötyögött végig a kátyúkon.
Az emberek háromnegyedét úgy kiirtanám a földről, hogy nyomuk se marad.

Saga